Szülőknek

Az elmúlt egy évben a kultúrsokk állomásain lépdeltünk ide-oda. Ki-ki habitusa, mentális állóképessége teljes eszköztárát felvonultatva alkalmazkodott és alakított ki új szokásokat. Az első szakaszban a világjárvánnyal való megküzdésen volt az elsődleges fókusz. Kerüljük el a betegséget, várjuk meg a tudomány válaszát és legyen minden a régi....

Az on-line platform másként hatott mindenkire. Úgy ahogy a kézzel tapintható valóságban sem vagyunk egyformák, az on-line világ élesebb érzékelést tett lehetővé. Nemcsak a munkahelyen lettek élesebbek a megfigyeléseink, hanem a családi életünkbe beszivárgó on-line suli is felnagyított dolgokat.

Egyre többet olvasni, hallani arról, hogy mindennek az alapja az önismeret. Nem tudom megcáfolni. Magabiztos kétkedés nélkül, magunkra való rácsodálkozás nélkül kevésbé tudunk önostorozás nélkül átevickélni a bonyolultabb helyzeteken. Hogyan lehetek a családom számára biztos pont, ha belül hatalmas hullámok, zavaros vizek vannak?

Két hónapja "akadt" a kezembe, - vagyis a lányom olvasta - , Janne Teller Semmi című könyvét. Azért keltette fel az érdeklődésemet, mert gyakran tett utalást rá, szinte nap mint nap. Kicsit bosszantott is, mert sokszor hallottam, hogy semminek sincs értelme. Olvasás közben kíváncsian kérdezte, hogy hol tartok. Aztán csak legyintett, hogy még nem...

Az elmúlt években az öröm egyre fontosabb téma lett nekem. A személyes életemre is jó hatással volt az a felfedezés, hogy az öröm és a kíváncsiság együtt jár. Ha meg tudom teremteni a kíváncsiságomat, ha képes vagyok annyi energiát felszabadítani, ha csak egy picit is, hogy a figyelmemet a nekem újra összpontosítsam, akkor jó úton vagyok.

Mindenkinek a saját gyereke tud a legnagyobb rejtély lenni, amikor lejön a pubertás ideje. Csak azt látod, hogy más lett minden. Kisebb gubanc a kinőtt ruha és cipő, a pattanásokhoz tartozó első kozmetikai kezelés, a vagányabb ( értsd: szemtelen ) válaszok kezelése.

Állok a folyosón. Szemben velem a tanár. Köztünk, alsó perspektívában a gyerekem.