Legyél te a biztos kikötő! - Dare to be the safe harbor!

2020.06.22

Egyre többet olvasni, hallani arról, hogy mindennek az alapja az önismeret. Nem tudom megcáfolni. Magabiztos kétkedés nélkül, magunkra való rácsodálkozás nélkül kevésbé tudunk önostorozás nélkül átevickélni a bonyolultabb helyzeteken. Hogyan lehetek a családom számára biztos pont, ha belül hatalmas hullámok, zavaros vizek vannak?

Minden egyes napunkban lehetnek olyan események, amelyek megváltoztatják a terveinket. A legkisebb változások is újratervezést igényelnek. Ha tőlünk függnek a dolgok, ha mi döntünk, akkor nem okoz akkora nehézséget. De mi van akkor, ha nem rajtunk múlik?

Több dolog segíthet:

  1. Rutin: vannak olyan megoldásaink, amikhez mindig visszanyúlhatunk. Biztos terepre visznek.

  2. "Szuszá": képességünk arra, hogy megőrizzük a nyugalmunkat.

  3. Kíváncsiságunk segítségül hívása, ami könnyedséget hoz nehéz helyzetekben.

A múlt héten a nagyobbiknak voltak programjai az osztállyal. Három nap - három "kikötős" tanulási helyzet nekem.

Mindegyik napra jutott egy telefonhívás: "Anya, elvesztem!+ A rutint mondjuk megszereztem. A harmadik nap már hiányzott volna, ha nem hív.

Volt olyan nap, amikor több támpont volt és volt olyan is, amikor az erdő közepén egy kő volt az egyetlen biztos hely. Ehhez már kellett nekem is a nyugalom. Egy kétségbeesett gyereket egy erdő közepén megnyugtatni, úgy hogy a leggyorsabban a csoporthoz vezető utat megtalálja, nekem sem volt könnyű. Aztán megoldotta, összeszedte a bátorságát és a pánik okozta cselekvő-képtelenségtől megtette az első lépést. Felhívott engem - én voltam a kikötő.

A legutolsó hívás már Budapest, Deák tér: "Anya, hol vagyok?" Bejártam vele a belvárost, beszélgettünk arról, hogy mit lát, hogyan jut el az általa ismert villamoshoz, ahonnan már hazatalál. Láttam magam előtt, amit látott. Régen voltam a belvárosban. Jó volt elképzelni, hogy én is vele lehetek, a kedvenc épületeim között, amik mellett annyiszor elmentem kamaszként. Kíváncsi voltam, mit vesz észre, mi lesz az ő tájékozódási pontja.

A héten sokszor a fejemben járt ez az "elveszős" múlt hét. Tudom, hogy mi segített nekünk. Ismerem a saját stressz-reakciómat és felismerem, amikor erősödik. Ismerem a gyerekem stresszreakcióját, tudom hogyan kell kommunikálnom ahhoz, hogy ő találja meg a saját megoldását. Nagyon nagy dolgot vitt véghez. Ezt csak úgy tehette meg, hogy tudta van esélye a biztos kikötésre. Már tett magáért valamit, nemcsak történtek vele a dolgok. Lett rutin, nyugalom és könnyedség.

Solymár Dóra írása

© 2020 DARE. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!